Az október 1-3. között tartott őszi NATURAMA találkozón körvonalazódott a Szövetség elkövetkezendő két évre vonatkozó terveinek vezérfonala. E negyedik alkalommal már világossá vált, miben is tud együttműködni a leghatékonyabban és legeredményesebben a jelenleg 9 helyi akciócsoportból és a számukra szakmai segítséget nyújtó tagokból álló csapat. Az ezt megelőző aggteleki találkozón, melyhez a Borsod-Torna-Gömör Leader Egyesület adta számunkra a helyszínt és szervezte a programokat, már jól látszott, hogy milyen irányt is kell követnie az együttműködésnek ahhoz, hogy hosszútávon fenntartható, értékes munkát végezhessen.
Az ismerkedési és a kezdeti „ötletelési” fázisból a NATURAMA Szövetségnek sikerült átlépnie a konkrét projektek alapos kidolgozásának fázisába. Megszületett tehát a csapat 2 éves időszakra tervezett programja határidőkkel, feladat felelősökkel és egy hozzávetőleges költségvetéssel. Persze ezek még „csupán” tervek, de a megvalósításukra elszánt csapat tagjai mostantól dolgoznak azokon a konkrét feladatokon, amelyet elvállaltak. Kérdés, hogy mennyi idejük, s energiájuk marad még erre az egyéb nem várt és előre kiszámíthatatlan extra iránymutatások teljesítése mellett. Még az aggteleki találkozón megalakultak a különböző témakörökért felelős „mikro-munkacsoportok” is, amelyek folyamatos szorosabb együttműködésben dolgozzák ki a „saját” témájukat.
A legfőbb cél kezdetektől fogva a szemléletváltás volt, ami valljuk be rendkívül átfogó és önmagában megfoghatatlan fogalom. Nekünk is idő kellett hozzá, hogy egymás hozzáállásának, képességeinek, készségeinek és ötleteinek megismerésével jól definiálható, megfogható célokat és részcélokat dolgozzunk ki, melyek rendszerré alakulnak a végső cél, azaz a szemléletváltás megvalósítása érdekében. De végül Sarródon a Kócsagvárban sikerült felépíteni a „vázat”. A kulcsszavak, amelyek a sikerhez vezetnek a már oly sokat emlegetett együttgondolkodás, bizalom és a változtatni, tenni akarás valami érdekében és nem pedig valami ellen! Az ilyenfajta önzetlen együttműködés szinergikus hatása elvitathatatlan. Reményeink szerint, ezt eredményeinkkel is tudjuk majd igazolni két éven belül legalább, de akár előbb is. A résztvevők döntése alapján, ezentúl közös arculattal jelenünk meg a vidékfejlesztési rendezvényeken, illetve szándékaink szerint lesz két kiemelt esemény, melyen minden érdeklődő megismerkedhet velünk és tevékenységünkkel a projekt indításakor illetve lezárásakor.
A csapatmunka alapjai és egyben eszközei továbbra is a kb. kéthavi rendszerességgel megrendezett 2 napos NATURAMA találkozók (tematikus találkozók) maradnak. A szemléletformálás és tapasztalatszerzés jegyében célul tűztük ki, hogy az egyes résztvevő HACS-ok és nemzetközi partnereink területein található ”jó gyakorlatokra” építve tanulmányutakat szervezünk nemcsak magunknak, (mint a megszerzett tudást terjeszteni képes résztvevőknek), hanem helyi vállalkozóknak, vagy más a vidékfejlesztésben érintett személyeknek, szervezeteknek is. E mellett pedig kidolgozunk egy komplex turisztikai projektet (összefüggő rendszerű túraútvonalak kialakítása), mely magába foglalja a helyi termelők, szolgáltatók és vállalkozások fejlesztését és erősítését a helyi márkák kialakításán keresztül, a hagyományok ápolását, a környezeti felelősség hirdetését és az egészséges életmód terjesztését is.
Fontos megemlíteni, hogy a Szövetség nyitott az újonnan csatlakozni vagy akár csak együttműködni kívánó szervezetek illetve szakemberek felé. A cél nem a létszám növelése, hiszen jól együtt dolgozni nem is lehetséges egy bizonyos „tömeg” felett. Azt szeretnénk, hogyha együttműködésünk lehetővé tenné a közvetlen kapcsolatot és a szövetséget az ország összes Nemzeti Parkjával, így hozzájárulva az ő munkájuk megkönnyítéséhez és sikeréhez is, amelyhez azonban további partnerekre lenne szükségünk.
Most októberben alkalmunk volt megismerni vendéglátóink, az Alpokalja-Ikvamente Leader Egyesület és a Fertő-Hanság Nemzeti Park példásan jó együttműködésének titkát. Fersch Attila a szóban forgó Nemzeti Park igazgató-helyettese beavatott minket a terület történelmébe és jelen működés körülményeibe. Előadása rendkívül tanulságos volt számunkra. Megtudtuk, hogy bár itt viszonylag jó a kapcsolat a Nemzeti Park és a lakosság között, hiszen ők is az együttműködéstől és nem pedig a rájuk ruházott hatalmi eszközöktől várják a pozitív elmozdulást, ez koránt sem működik mindenhol így. Vannak, akik „bástyák mögé” zárkóznak. Minden Nemzeti Park hozzáállása más és más. Úgy tűnik, itt is nagyon hiányzik az összefogás, és a Leader eszköz lehet az emberek és a Nemzeti Parkok közötti viszony javításában. Az Igazgató-helyettes Úr elmondta azt is, hogy ők kifejezetten hasznosnak és szükségesnek látják a Leader szerű kezdeményezéseket, hiszen itt is hiányoznak a helyi termékek, és a lakosság önmagától már nem vállalkozó szellemű. Másik közös pont a Nemzeti Parkok és a HACS-ok életében, hogy amióta 2005-ben megvonták az előbbiek hatósági jogköreit, azóta csak egyre nő a bürokrácia, s ez bizony náluk is növeli a bonyodalmakat és az ellenszenvet irányukban, miközben csökkenti a hatékony munkavégzésre fordítható időt és energiát.
A találkozón a vendéglátó Leader egyesület elnökén és alelnökén illetve a helyi nemzeti park igazgató-helyettesén kívül előadóként részt vett egy fiatal olasz kutató is Jacopo Sforzi aki a trentoi egyetem vidékfejlesztési karán dolgozik, és épp egy post-doktori tanulmányt ír a magyarországi Leader programról, illetve Ocskay Gyula, aki a határokon átnyúló együttműködések szakértőjeként tartott igen hasznos és gyakorlatias előadást számunkra. Ebből is látszik talán, hogy igyekszünk minél több szakemberrel felvenni a kapcsolatot, hogy tanulhassunk mi magunk is. Illetve szándékunkban áll olyan élő kapcsolatrendszert kiépíteni nemcsak belföldön, hanem külföldön is, amely nem korlátozódik a diplomáciai megjelenésekre, sőt ez utóbbit igazából szinte teljes mértékben helyettesíteni kívánjuk az érdemi közös munkával. E kapcsolatrendszer és a felhalmozott tudás segítségével szeretnénk megkeresni azokat a pályázati lehetőségeket a Leader-en kívül is, amelyek előrébb visznek minket a kitűzött célokhoz vezető utunkon. Az eddig végzett közös munkánk és eredményeink fényében pedig reméljük, hogy ez működik, és hosszútávon fenntartható pozitív folyamatokat leszünk képesek generálni ezen az úton haladva.
Nem titok, hogy nagyon sok HACS küzd most a fennmaradásért a régi és új központi „útmutatás” miatt, és igen nehéz lesz csupán a Leader forrásokból fenntartani akár csak egy-egy szervezetet is. Főleg akkor, hogyha nem csak a munkaszervezet fenntartása a cél, hanem esetleg még valós vidékfejlesztő tevékenységet is szeretnének művelni. Minden helyi közösségnek érdemes tehát nem csupán egyetlen forrásra koncentrálnia, hanem aktívan keresni az egyéb lehetőségeket is. Ezt pedig a leghatékonyabban más szervezetekkel együttműködésben lehet megvalósítani. Persze ez az élet szinte minden területére igaz lehet, csak sajnos nálunk Magyarországon az „együttgondolkodás” a tudásunk egymással való megosztása nem szokás. Ne gondoljuk, hogy nagyon másképp volt ez a ma már ilyen szempontból „fejlett” országokban (pl.: Hollandia, Olaszország) a Leader elején. DE miért ne használhatnánk ki azt, hogy vannak, akik előttünk már hibák egész nagy gyűjteményét halmozták fel, s ezen tapasztalataikat még hajlandóak is megosztani velünk? Miért kellene nekünk mindig a saját hibáinkból tanulni, és miért ne fogadhatnánk el a segítséget másoktól? A gyors és eredményes fejlődéshez használni kell tehát a meglévő és kínálkozó hazai és főleg nemzetközi kapcsolatainkat is, melyhez minden lehetőséget meg kell ragadni. Igazán szerencsés akkor volna a helyzet, hogy ha ezt központi támogatással tehetnék a vidékfejlesztés szereplői.
Sebestyén Mária
|
